Fa Nándor a hajóveretekről

(Szerkesztés alatt)

Köszönettel tartozunk neves világjárónknak, Fa Nándornak, amiért elfogadta felkérésünket, és egy esős délutánon exkluzív előadást tartott nekünk a hajózás terén szerzett tapasztalatairól, és egyúttal betekintést engedett hajóvereteink gyakorlati alkalmazásába, továbbá, amiért hozzájárult, hogy az ekkor készült anyagokat felhasználjuk magazinunkban.

Visszatekintve a kezdetekre, hajóépítőként nem volt könnyű dolgom a 80-as években, mivel többek között körülményes volt hozzájutni jó minőségű alapanyagokhoz. A hajók akkoriban még fából készültek, és réz csavarokat használtunk a szerelésekhez. Ebben az időben kezdtük építeni az első hajónkat. A végeredmény egy viszonylag kisméretű, 9,5 méter hosszú hajó, a Szent Jupát, akit érdekel, megtekintheti a Közlekedési Múzeumban. Akármilyen hihetetlen, az óceánon a magas hullámok hátán egy kistestű hajó magabiztonságosabb, mint egy nagytestű. Egy nagy tankhajó kettétörhet, ha áthidal két óriási hullámot, és a közepe kiemelkedik a vízből. Volt már erre példa. Ahogy fejlődött a technika, új eszközök jelentek meg a hajózásban is. A nyolcvanas évek második felében már hozzá lehetett jutni például rozsdamentes kötőelemekhez. Számomra az egyik legmeghatározóbb technikai áttörés az volt, amikor Új-Zélandon először találkoztam a szatellit navigációs rendszerrel. 1990-ben szereztem be az első saját berendezésemet. A műholdas navigáció óriási előrelépés volt a sporthajózás terén, mivel akkoriban szextánssal1. kellett meghatározni a helyzetet a Naphoz vagy valamelyik ismert égi objektumhoz képest, ami nehézkes időjárásfüggő és kevésbé pontos volt. Naponta egyszer történt meg a helyzetmeghatározás, ami feltételezve, hogy két fix pont, két fix pozíció között megfelelően becsülték meg a haladásunkat, elégséges volt a biztonságos navigáláshoz. Ezen módszeren változtatott az általános felhasználásra is hozzáférhetővé tett USS Satnav navigációs rendszer. Ez a rendszer a nap 24 órájában 10-15 alkalommal tette lehetővé felhasználójának a pontos pozíció meghatározását. Nem sokkal később, a 90-es években kezdtek el terjedni a GPS rendszerek, amelyek még nagyobb segítséget nyújtottak a tengeri tájékozódásban. A klasszikus és a versenyhajó építés ekkorra elkülönült egymástól. A versenyvilágból száműzték a fémeket, ahol és amennyire csak lehet, és még jó pár dolgot, helyettük rostokat, kompozitokat 2., helyenként kis mennyiségű titánt vezettek be. Rozsdamentes veretek ma már csak a klasszikus hajózásban használatosak. Napjainkra annyira felgyorsult a technikai fejlődés a világon, hogy egyes országokban versenyhajók szériagyártása zajlik. Egy hajó felszereléséhez számos úgynevezett veretre van szükség. A veret mindazoknak a fedélzeten található szerkezeteknek a gyűjtőneve, amelyek valamit összekötnek, rögzítenek, megtartanak, vagy akár csak megkönnyítik a munkát. Válasszunk ki néhányat példaképpen az önök termékpalettáján szereplő hajóveretek közül! 

Félszemek vagy seklik: Ezek ügyes kis csavaros kengyelek, amelyekkel minden elképzelhetőt össze lehet kötni. (KÉP!)

Bikák: A kötelek lekötésére szolgálnak, a kisebbek, a kisebbek műanyagból vagy fából, az erősebbek alumíniumból vagy saválló acélból készülnek. (KÉP!)

Csiga: Házba szerelt tárcsák, amelyeken kötelek futnak. Egy csiga állhat egy tárcsából vagy több tárcsa kombinációjából. Alkalmazási módjuknak megfelelően különböző láb- és fejveretekkel vannak felszerelve. Racsnival, kilincsművel a kötél visszafutását akadályozzák meg. (KÉP!)

Kötélcsörlők: Hajtókarral, áttétellel, vagy anélkül, nagy hajókon akár két vagy három sebességfokozattal, behúzó és felhúzó kötelek mozgatására és kellő erejű megfeszítésére szolgálnak. Külső forgódobjuk (gugora), amelyre a kötelet két-háromszor rátekerjük, csak egy irányban forgatható, másik irányban megakad. (KÉP!)

Kötélfeszítők (spanner): Tulajdonképpen kettős feszítőcsavarok, amelyekkel az árbócmerevítő köteleket feszítjük meg és rögzítjük a pántszemekhez. (KÉP!)

Korlátelemek. A hajókon nélkülözhetetlenek. Ezek a talpak, elágazások, könyökök többféle módszerrel rögzíthetők. Ilyen például a ragasztás, csavaros rögzítés, vagy hegesztés. (KÉP!)

Kötélszemek, (ringli), fém vagy műanyag gyűrű, amelyeket a vitorlába préselnek be, kötelek átvezetésére, bekötésére vagy beseklizésére szolgálnak. (KÉP!)

Árboclétrák: sok tucatnyi különböző típusuk van. Az árbocra erősítik fel ezeket a vitorla, az árbóc és a kötélzet karbantartásánál hasznos segédeszközöket. 

Pelikán kampó: Ez egy rugós csapszeg, amit általában a hajókorlátoknál használnak, a végét rároppantják a korlátsodronyra, a kampós részét pedig a korlát gyors nyitásához, zárásához használják. 

Csillapítórugó a kikötéshez: Meg kell jegyeznem, hogy a kikötőköteleknek megfelelően ruganyosnak kell lenniük, viszont amennyiben nem felelnek meg ennek az elvárásnak, ilyen rugóval lehet a kötélfeszülést csillapítani. 

Horgonyok: Külön kiemelném a horgonyzás és a megfelelően kiválasztott horgony jelentőségét. Két fő horgony kialakítási koncepció létezik. 

Súlyhorgonyoknak nevezzük azokat a horgonytípusokat, amelyek a tartóképességüket elsősorban nagy súlyuk révén érik el. 

Patent vagy könnyű horgonynak nevezzük azokat a horgonytípusokat, amelyek azonos súly mellett jóval nagyobb húzószilárdságot, illetve tartóerőt biztosítanak. Másképpen fogalmazva azonos tartóképesség mellett jelentősen könnyebbek lehetnek a talajba való beágyazódásnál. Kis súlyuk bizonyosfokú hátrányt jelenthet, de hatékonyságukat lánc-előtéttel növelni lehet. A horgony rögzítőerejét a megfelelő kötél- vagy lánchosszal kell biztosítani. Alapszabályként azt mondhatjuk, hogy a kötél hossza legalább a vízmélység négy-ötszöröse legyen. (KÉPEK!)

A hajózásról és a hajóépítésről sokat lehetne még beszélni, amire itt nincs lehetőség, de van még valami, amire mindenképpen ki kell térnünk. Amint az ismert, a tengervíz agresszív közeg, ahol a rozsdamentes anyagok is megrozsdásodhatnak, és mindehhez nem kell több egy hétnél. Mi okozhatja ezt? Többek között a hegesztéseknél, az ömledék tetejére kiúszó vasréteg, ami hamarosan rozsdásodni kezd, és ettől a korrózió megindul az anyag teljes keresztmetszetében. A gyártók ez ellen ma már hatékonyan védekeznek, savazással, de még így sem kizárható a korrózió lehetősége, ugyanis, ha a szerelésnél vagy karbantartásnál rákerül valamennyi vasszemcse az eszközökről a munkadarabra, az bőven elég ahhoz, hogy elindítsa a korróziót.

Tapasztalataim szerint még a sirályürülék is okozhat gondokat. Akik gyakran vannak tengeren, azok tudják ezt. A saválló anyagok sokkal ellenállóbbak, de a technológiai fegyelem betartása még azok esetében is elengedhetetlen, mert siralmas látvány, amikor a gyönyörű hajón megjelennek a rozsdafoltok. 

Viszlát a vizeken!”

Jelentések: 1. szextáns, szögmérő eszköz, csillagászati és hajózási helymeghatározás céljaira. 2. kompozit olyan összetett anyagok, amelyek két vagy több különböző szerkezetű és mikromennyiségekben elkülönülő anyagkombinációból épülnek fel, hasznos tulajdonságaik kiemelése és a káros tulajdonságok csökkentése céljából.